2010. augusztus 1., vasárnap

Félreértések a hittel kapcsolatban

Jonn R. W. Stott - Bibliaismereti alapok c. könyvéből:

Sok félreértés van a hittel kapcsolatban. Általában a hitet sötétben való ugrálásnak tartják, olyasminek, ami a józan ésszel összeegyeztethetetlen. Ez azonban nem így van. Az igazi hit sosem ésszerűtlen, mivel tárgya hitelt érdemlő. Amikor mi, emberek megbízunk egymásban, bizalmunk ésszerűsége az érintett emberek relatív megbízhatóságától függ. A Biblia azonban Jézus Krisztusról mint abszolút megbízható valakiről tesz bizonyságot. Elmondja, hogy kicsoda Krisztus és hogy mit cselekedett, és a bizonyítékok amelyeket egyedülálló személyiségéről és munkájáról szolgáltat, rendkívűl meggyőző erejűek. Amint kitesszük magunkat az erről a Krisztusról szóló bibliai bizonyságtétel hatásának, és érezzük ránk gyakorolt befolyását - mély, és mégis egyszerű, változatos, mégis egyértelmű - Isten-hitet támaszt bennünk. Elfogadjuk a bizonyságtételt. Hiszünk.

"Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek." (2Pét 1,16-21)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése