2010. augusztus 1., vasárnap

Szerelem és házasság

Az alábbi - nem feltétlenül biblikus - gondolatok remekül megvilágítják a szerelem és a házasság viszonyát, s a bejegyzést hasznos gondolatébresztőnek vélem. Ugyanakkor Jézus tanítása alapján ennél  sokkal több és mélyebb ismeret is rendelkezésünkre áll életünk egyik legnagyobb döntésével kapcsolatosan!








Részletek Jakab Zoltán Csaba Szerelem és házasság című rovatából:

Az a szerelem, amely a fiatalokban fellobban, valójában egy szokatlan és átmeneti állapot, olyan mint egy láz. A tűz testesíti meg a szerelem legjellegzetesebb tulajdonságát. A tűz, mely izzást hoz létre és forróságot bocsát ki magából, mely átlelkesíti az életet és megváltoztatja a világot. Ám ugyanez a tűz, a teremtés négy ősalkotója közül az egyetlen, amely nem tud átalakulni: ha elhasználta energiáját és kimerítette erejét, kialszik.

A szerelmi láz

Szerelmi lázban az ember képzelete kiterjed és önfeledt mámorban átkarolja a létezést. A lázas ember, amerre csak jár, gondolatai és érzései megszemélyesített tárgyaival találkozik. Szobája falának mintáiba virágokat, fákat, egész kertet lát. Úgy érzi az élet egyetemes lüktetésével került kapcsolatba, és magát a teremtés alanyának látja; egyúttal társát is, akire mindezt kivetíti.
Aki szerelmi lázban ég, az olyan tulajdonságokkal ruházza fel szerelmét, amelyek egyáltalában nincsenek is benne. És jaj neki, ha amire kigyógyul a lázból, már megkötötték a házasságot. A boldogtalan házasságok egy jelentős része így kezdődik. Ilyenkor a házasságot a szerelem délibáb káprázatában kötötték meg, és néhány hónap múlva az asszony arra ébred, hogy férje nem Apollon isten, a férfi pedig rájön, hogy felesége nem Venus istennő. És akkor mindegyik bosszút akar állni a másikon azért a hibáért, melynek egyedül ő az oka; azért hibáztatja a másikat, mert az nem olyan amilyennek ő elképzelte. Elárult, becsapott bennünket, önmaga lett! A másikról kialakított képünk és a valóság között oly nagy a különbség, hogy azt már nem tudjuk elviselni. Ekkor mélységes csalódást érzünk a másik iránt, és elhagyjuk őt.
Megláttuk a valóság igazi arcát, és megijedtünk tőle. Az illúziónkaban való csalódás keserű percei ezek...

Felszínes vonzalmak

A szerelmest nem nagyon érdeklik a másik praktikus tulajdonságai. Melyik fiú kérdezi meg a táncpartin megismert lánytól, tud-e főzni? Melyik lány kérdezi meg a fiútól, aki őt hazakíséri, tud-e meghibásodott vízvezetéket szerelni? A szerelem nem ismeri a felelőségérzést. A szerelmesnek többnyire  felszínes tulajdonságok tetszenek a másikban. A haja, a keze formája, telt keblei, érzéki ajka. Hiszen aki szerelmes, az ma szeret. Hogy a szerelem meddig tart el - egy napig, egy hónapig, vagy esetleg évekig -, nem lehet tudni.

Társadalmi szerződés!?

A házasság törvényesen szabályozott és az emberek által figyelemmel kísért együttélés: egyetlen meghatározott személlyel, mindig ugyanazzal, nappal és éjjel, ma és holnap, de még tíz év múlva is. Ezért a házassághoz egészen más érzésekre van szükség mint a szerelemhez. A házasságban csapongó képzelet helyett reális, megbízható alapokra van szükség, pillanatnyi fellánolás helyett az egymáshoz tartozás mély, az idő által sem kikezdhető érzésére. Olyan kölcsönös vonzalomra, amely képessé teszi a házasokat a nehézségek közös elviselésére.

Döntő pillanatok

A szerelemben a rendkívűlit éljük át: két kellemes órát esténként. A házasságban a másik huszonkettőt is át kell élni. A szerelmesek a kirándulás (kaland) végén elbúcsúznak egymástól: "Csodálatos volt!" A házasság tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a kirándulás véget ér és a két ember magára marad a lakásban. Valójában a házasság az apró, hétköznapi mozzanatok forgatókönyve, melyben kevesebb a közös öröm, mint a közös gond. Lehet, hogy Ő ragyogóan táncol és kiválóan társalog, de ha hozzá akarsz menni feleségül, kérdezd meg magadtól: ő az az ember, aki melletted fog állni az élet nehéz perceiben is? Mert a házasságban ezek a nehéz percek a döntők!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése