2013. október 31., csütörtök

Fontos gondolatok halottak napja alkalmából...


Lk 16/19-31

A halálról az emberiség többsége azt gondolja, hogy az nem más
mint egy természeti törvény, ami velejárója a földi életnek,
természetes rendje életünknek. Hányan mondják, hogy ez így volt,
s így is marad örökre: születünk és meghalunk.
Ezen változtatni nem lehet.
Ennek a vélekedésnek ellentmond az az emberi tapasztalat, hogy a halált
az ember sem értelmileg, sem érzelmileg nem tudja természetesnek elfogadni.
Sőt tiltakozik ellene! Vagyis: minden ember érzi szíve és elméje mélyén,
hogy a halál mégsem természetes velejárója emberi sorsunknak.
Mert ha az lenne, megnyugodva vennénk tudomásul, mint a születést.
A Biblia világos tanítást ad a halálról, amikor azt mondja:
a halál nem az életnek, hanem a bűnnek a velejárója!
Nem az emberléttel tartozik össze, hanem a bűn kísérője.
...
A halál után a testet alkotó anyag legnagyobb része leépül és átváltozik, de nem semmisül meg.
A Biblia szerint a test porrá lesz. Nem semmivé lesz, porrá lesz. Nem tűnik el, nem múlik el.
Az anyag éppen úgy nem semmisül meg, mint a lélek, hanem tovább tart.
A Biblia szemlélete nem veti meg az anyagot, hiszen az is Isten csodálatos alkotása,
amely a test feltámadásával majd újra visszanyeri eredeti rendeltetését és dicsőségét.
...
Mivel a lélek az ember személyiségének hordozója, ezért az ember én-tudata a halállal nem szűnik meg.
.. a lélek a halál után is tud magáról. Emlékezik, örül, vagy mélységesen szomorú; békessége van, vagy kétségbeesetten szenved.
.. lát és tudja, hol van. Ez a látás nem testi látás, de mégis valami különleges ismeret. (Lk 16/23)
...
Az Ige egyértelműen tanítja, hogy a lélek a halál után azonnal Isten elé vitetik és sorsa fölött döntés születik.
.. A halál után, Isten ítélőszéke előtt ez [hogy felismertem e és megbántam e bűneimet őszintén Isten előtt] azonnal kiderül,
hiszen Isten a szív mélyére lát, és hamis látszattal, hazug beszéddel Őt megtéveszteni senki nem tudja.
A pokolba került lélek szenved. Szenvedését többek között az okozza, hogy emlékezik bűneire, gyötri a lelkiismeret égő tüze.
Látja, hol rontotta el az életét és örök sorsát, s tisztában van vele, hogy ezen nem tud változtatni.
A pokolban levő lelkek Jézus szerint látnak. Látják a Paradicsomot, amit örökre elvesztettek, s rettegésüket fokozza az a tudat,
hogy családtagjaik is oda kerülnek, ahol most ők vannak. A pokolban levő lelkek nem várják a feltámadást, pedig ők is feltámadnak,
és feltámadott testben mennek az örök kárhozatra.
...
Halottaink lelkének sorsáért azért sem tehetünk semmit innen a földről,
mert Isten minden embert személyesen tesz felelőssé bűneiért, hitéért vagy hitetlenségéért.
Helyettünk egy családtagunk sem tehet jót, vagy nem veheti magára Isten ítéletét.
Halottaink helyett egyetlen valaki tehetett valamit, és ez Jézus Krisztus, Isten fia.
Ő viszont már mindent megtett.
Ha Jézus Krisztus áldozata, keresztje egy embernek itt, a földön nem kellett, vagyis Krisztus
közbenjáró áldozatát elutasította, hogyan képzelheti azt valaki, hogy egy családtag, barát
ügyében ember bármit is elérhetne utólag  Istennél?!
Ezt csak az gondolhatja, aki nem ismeri a Biblia Istenét, hanem saját gyártmányú istenével próbálja
megoldani a halottak sorsát.
Tudomásul kell venni, hogy mások helyett nem tudunk hinni Jézus Krisztusban.
Ha valamit itt, a földön, Isten és az emberek felé elmulasztottunk,
nem lehet pótolni. Ezért nem kis felelősség, hogy életünket milyen módon éljük,
és időnket, ezt a drága kincset, mire fordítjuk!



Sípos Ete Álmos: "Ha sátorházunk összeomlik" részletek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése