2014. szeptember 28., vasárnap

Hitünkről röviden III.

- Isten létezésére a teremtett világ szépségeiből (csillagrendszerek, óceáni halak, madarak, a biológiai élet összetettsége) következtethetünk. Ezek által sejthető, hogy egy szuper intelligens alkotó áll mindezek mögött. De hogy ki is Ő pontosan az a Bibliából derül ki.

- A Biblia Isten tévedhetetlen kijelentése, számunkra reformátusok számára mindenek felett álló tekintély. Belőle tudjuk meg, hogy kicsoda az Isten és kicsoda az ember. Mindezekről egyedül a Biblia ad hiteles és igaz képet.

- Isten kijelentése alapján tudhatjuk, hogy Ő maga szent (tökéletesen bűn nélküli), abszolút igazságos, szerető, irgalmas, szuverén (önmagán kívül senkinek sem tartozik elszámolással), mindentudó, mindenható, tér és idő felett álló teremtő Isten.

- Az ember Isten teremténye, arra teremtetett, hogy Istennel szoros kapcsolatban éljen. Isten – mivel nem diktátor – szabad akaratot adott az embernek. Az ember bizalmatlan (volt) Istennel szemben és nem hiszi el amit Ő állít: ti., hogy az ember teljes, egész, értelmes, félekelemtől mentes életet egyedül Isten közelségében képes élni. Az ember úgy hiszi, Isten nem a legeslegjobbat kívánja adni neki, ezért hátat fordított az Istennek. Szakított vele. Az ember önmaga kívánja eldönteni mi a jó és mi a rossz. Ez az Isten elleni lázadás, ez a tőle való függetlenedési vágy jelenti azt, hogy az ember bűnös. A bűn alapjában véve az Istennel szembeni bizalmatlanság. Minden további bűn (pl. önzésünk, én központúságunk stb.) ennek a következménye! Az ember bűnös és emiatt követ el bűnöket. Nem pedig fordítva!
Azt hisszük, Isten korlátokat kíván szabni és elveszi a mi szabadságunkat. Ez nem igaz! Isten kapcsolatba szeretne lépni velünk és szeretné kiteljesíteni az életünket! Az Isten nélküli szabadság valójában szabadosság (nézzünk körül a világban)! Isten törvényei védő és óvó törvények! Nem elveszik a szabadságunkat, hanem megvédenek bennünket és olyan kereteket szabnak, amelyeken belül az ember félelem nélkül boldogan élhet. Gondoljunk csak a következő példára: ha van egy magas fennsík, amelyet minden oldalról mélységes szakadék vesz körül, akkor lehet e ott fent a gyerekeknek önfeledten labdázniuk úgy, hogy valami féle kerítés ne lenne? Ha nincs korlát, a gyerekek nem tudnak felszabadultan játszani, hiszen veszélyes terepen vannak. De ha van egy korlát körben, akkor már biztonságos a játék!
Korunk embere úgy játszik az élet szakadékkal övezett terepén, hogy lebontotta a korlátokat! A következmények jól láthatóak: öngyilkosságok, depresszió, erkölcstelenség, háborúk, katasztrófák… (Itt keresendő a válasz erre a kérdésre is: miért enged Isten ennyi szenvedést? -> Az ember maga szakított Istennel és ennek a következményeit szenvedi most! Aki korom sötétben 130 km/h-val száguld az autópályán és kikapcsolja gépkocsijának fényszóróját, az utána ne a gyártón kérje számon, hogy ő összetörte magát! Az ember volt az, aki kikapcsolta Isten világosságát az életében és emiatt most sötétben botorkál.)
A teremtett ember tehát szakított Istennel (bűn) és ennek a következményeit szenvedi azóta.

- Az embernek nincs lehetősége ebből az elveszett állapotból való szabadulásra. Isten nélkül az emberiség olyan mélyre süllyedt, ahonnét nincs kimenekedési lehetősége. Isten az mondja az emberről, hogy elveszett, nem találja a helyes irányt és megváltásra szorul.

- Ha ez az állapot így marad az ember örökre elvész. Önmaga erejéből nem tud visszakerülni Isten közelébe. Bűnös állapotának következménye (Istentől való eltávolodásának következménye), hogy bűnt bűnre halmoz. Olyan ez, mint amikor egy feje búbjáig sáros ember igyekszik mindenféle jó dolgot tenni, de bármit tesz, mindent csak még jobban összemocskol, összekuszál.

- Isten a következő megoldást adja erre a problémára: elküldte a világba Jézust, az Ő fiát. Aki tökéletes ember és tökéletes Isten is volt egy személyben. Isten azért küldte Őt 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a bűnösökért. Csak egy tökéletesen igaz ember halála elégítheti meg Istennek a bűnnel szembeni igazságát. Jézus tehát eljött a földre meghalni értünk. Harmadnapon azonban feltámadt. Isten ezzel igazolta, hogy elfogadta a Fiú (Jézus) áldozatát, amit az emberiségért hozott. Ezt nevezzük megváltásnak.

- Isten tehát mindent megtett azért, hogy a bűnös embert a bűnéért járó örök kárhozattól megmentse.

- Minden ember egyéni felelőssége az, hogy mit válaszol Istennek erre a megváltó munkájára: aki hiszi, elfogadja, megköszöni Istennek, hogy Jézus meghalt az ő bűneiért is, annak az embernek a lelke az örökkévalóságot Isten mellett a mennyben tölti, de már idelent is nagy változások következnek be az életében. Aki ezt elutasítja, annak az a fajta istennélkülisége fog kiteljesednie a biológiai halála után, amelyből már keserűen olyan sokat itt a földön is megtapasztalt: lelke végleg Istentől távol szakad, látja bűneit, gyötri a lelkiismeret égő tüze. Az örök kárhozatra jutott emberi lélek szenved és ebben a szenvedésben nem lesz enyhülés már soha többé (Lukács 16/19-31).

- Egyedül Jézus által lehetséges újból kapcsolatba kerülni Istennel, Vele állhat helyre a bűn miatt megromlott Isten-ember kapcsolatunk.

- Ő az, aki által Isten úgy tekint ránk, mintha olyan bűn nélküliek lennénk, mint maga Jézus. Isten ezt mondja: „aki hisz és elfogadja azt, amit a fiam érte tett, annak a bűnei megbocsátattak fiam haláláért és arra úgy tekintek, mint a fiamra, Jézus Krisztusra!” – Ez Isten felfoghatatlan, mérhetetlen kegyelme!

- Isten teremtette a látható világot, de a láthatatlan világot is: a menny ez utóbbinak az a része, ahol az angyalok Istennel és Jézussal élnek a megváltottak lelkeivel együtt. Létezik ugyanakkor egy olyan bukott angyal, aki fellázadt Isten ellen, s ezért kivettetett a mennyből le a földre: Ő a Sátán. Azok az angyalok, akik ő mellé álltak a démonok. Sátán gyűlöli Istent és neki minden alkotását! Ezért gyűlöli magát az embert is. Ő olyan szellemi hatalmasság, aki rendkívüli intelligenciával bír és módszeresen pusztítja az embert. Gondolatain keresztül arra bíztatja az amúgy természetében megromlott, Istentől elszakadt bűnös embert, hogy Isten nem is létezik, sőt ő maga (a gonosz) sem. A Sátán örül, amikor a poklot az emberek mesebeli helynek képzelik, őt magát pedig egy nagy szarvakkal ábrázolt képzeletbeli lénynek. Neki az a legkedvezőbb, ha nem vesszük őt komolyan és engedünk az ő hangjának: folyamatosan arra bíztat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek egyre messzebb visznek Istentől. Ma a legtöbb megkötözött vagy mentálisan beteg ember (alkoholista, evészavaros stb.) mögött a Sátán pusztítása áll (ugyanakkor nem minden pszichés betegségnek ő az oka és a depresszió sem minden esetben varrható az ő nyakába!). Ezért fontos, hogy tudjunk létezéséről, és tudjuk, hogy a testi-lelki halálunkra törekszik. Tudjunk erről és meneküljünk Krisztus karjaiba! Mert Krisztus a halálával megtörte a Sátán uralmát! Akik Jézust befogadják szívükbe és valóban Vele élnek naponta, azok felett erősen korlátozott a gonosz hatalma! Isten gyermekeivel a Sátán nem tehet azt, amit akar! Csak annyit, amennyit Isten neki enged. Mi pedig, akik Istenhez tartozunk, tudjuk, hogy mivel Jézusban Isten megbocsátotta a bűneinket és az ő szenvedésében megbüntette a mi vétkeinket, ezért Isten a hívő embert NEM bünteti! Helytelen olyat mondani, hogy így-úgy büntet engem az Isten. Aki elfogadta Krisztust, azt az Isten nem bünteti! Minden nehézség, küzdelem, Sátán általi kísértés, veszteség, fájdalom stb., amit Isten megenged a hívő ember életében azt a célt szolgálja, hogy „tökéletessé” legyen az Isten embere. Hogy állhatatosabbá legyünk. Hogy hitünk tovább erősödjék. Hogy egyedül és egyre inkább Krisztusban bízzunk, s hogy keresztünket felvéve Őhozzá legyünk hasonlatossá!

- Sok embernek azt a legnehezebb elfogadni, hogy ő maga bűnös ember. Egyszerűen nem érzi magát annak. Vétkeink, bukásaink 2 forrásból táplálkoznak: egyrészt romlott természetünkből, másrészt a gonosztól (Sátán) való kísértés által. Azonban nem „kenhetjük” állandóan a gonoszra, ha valami olyat tettünk, amiről tudjuk, hogy Isten előtt utálatos. Tudnunk kell, hogy bennünk ott van a rosszra való hajlam. Alaptulajdonságunk, hogy a rosszra hajlunk inkább, azt könnyebben megcselekedjük, mint a jót. Az első emberpár Istentől való elszakadása ránk is kihat. Isten szövetséget kötött az emberrel, de az ember ezt felrúgta. Ádám és Éva az egész emberiséget reprezentálja, s így nem csak ők, hanem az ő utódaik (mi) is elszakadtunk Istentől. Ebben az elszakadt állapotunkban, természetünk megromlott. A magunk javát nézzük, a másikét nem.
A bűneset óta egy embernek sincs szabad akarata a jóra. A rosszra, arra van. De az Isten szerinti jóra nincs (a tökéletesen tiszta indítékból fakadó jóra nincs). Gondolj bele őszintén: amikor jót teszel másokkal, legbelül nem az van benned, hogy „hátha majd én is visszakapom ezt a jót” vagy „legalább látják, én milyen jó ember vagyok” vagy hasonló. Az ember indítéka romlott meg! Ezért amikor jót cselekszel, az sem tiszta szándékból fakad!
Erre vonatkozik a mondás: „Erényeink többnyire álcázott bűnök”(La Rochefoucauld). Így talán jobban érzékelhető, mit jelent a bűn. Mert Isten a szíveknek a vizsgálója. Ő az indítékodat nézi. És ha őszintén magadba nézel, az indítékaid nem tiszták. Ha párkapcsolatban élsz, ezek elég szépen megfigyelhetők. Mennyire vagy képes lemondani a másik javára? Sokszor inkább furfangosan rábeszélem valamire a párom, elmondom neki mennyire jó lesz az neki, holott a háttérben az van, hogy én magam szeretném azt a dolgot. Ez az önzés kegyes öltözetben.
Mesterien értünk ahhoz, hogy bűneinket erényként, jóságként tüntessük fel. De Isten ezen tökéletesen átlát! Aki tehát felismeri, hogy bűnös ember, az nagyon boldog lehet, hiszen Isten megnyitotta a szemeit! Boldog, ha ezzel a felismerésével Krisztushoz rohan, elmondja neki mindazt a mocskot, amit felismert múlt és jelen béli életében és Őt kéri, hogy vegye át tőle bűneinek hatalmas zsákját! Boldog az az ember, aki megvallja Istennek bűneit és felszabadulhat lelkiismerete Jézus kegyelméből! Ez az új életre, az örök életre (dzóé) vezető úton az első lépés!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése