2014. október 2., csütörtök

Hogyan lesz valaki hívővé?

1.
Isten az Ő szabad akaratából bármikor dönthet úgy, hogy egy teljesen hitetlen embert
hívővé tesz. Mivel azonban Isten maximálisan tiszteli az ember döntését, ezt sosem teszi
az adott személy beleegyezése nélkül. Látnunk kell ugyanakkor, hogy mindig Isten az, Aki kezdeményez!

[Jézus mondja:] Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.
János 6,44 A


2.

Ha Isten el kíván hívni valakit, akkor annak érdeklődést ébreszt az ő szívében.
Elkezdi újjászülni az illetőt. Ezt az átformálást Isten az Ő Szentlelke által végzi az illetőben a hallott és olvasott Ige alapján. Ilyenkor az ember gondolkodásmódja formálódik át. Isten felülről való beavatkozása által az illető képes lesz úgy gondolkodni, ahogy előtte sosem: egyre inkább Isten szerint. Képes lesz úgy látni önmagát, miképpen Isten látja őt. Az alábbi ige ennek a folyamatnak a szükségszerűségére és titokzatosságára mutat rá:

Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.
János 3,5-8


Az újjászületés során Isten az addig halott lelkünket életre kelti. Újra megelevenedik bennünk az a rész, ami anno, az Édenkertben a bűn miatt "működésképtelenné" vált. A lelkileg életre kelt embert nevezi a Biblia új teremtésnek. Az ilyen újjáteremtett ember már képes lesz kapcsolatba lépni Teremtőjével.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.
1 Péter 1,3-4


Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.
2 Korinthus 5,17


3.

Amikor lelki szemeivel valaki egyre tisztábban kezdi látni Jézust, akkor szépen lassan bizalom ébred
az adott emberben Isten iránt, megszületik a még piciny, erőtlen de növekedésre képes hit.
Megtörténik a felismerés, hogy Isten igéje igazság és valóság.

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.
2 Péter 1,16


Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
János 20,29


4.
Nagy dolog, ha valakinek Isten hitet ébreszt a szívében! Ez nem más, mint csoda!
Csak hit által lehetséges, hogy Jézus szentséges személyének tükrében meglássam a magam bűnösségét. Hit (bizalom) nélkül ezt sosem láthatom meg. Nélküle a bűnösségemre nézve vak maradok! Aki ebben a vak állapotában azt képzeli, hogy ő maga nem bűnös (azt hiszi lát), azoknak nem lesz menekvésük Isten ítélte elől.

Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.
János 9,41


Azok menekülnek meg Isten igazságos ítélete elől, akik bizalommal Krisztushoz fordulva elfogadják,
hogy Ő azért kívánja megmutatni elveszettségemet, mert valami sokkal jobbat szeretne adni!
Valami egész más állapotra kíván engem eljuttatni, mint ahol jelenleg vagyok.
(Ha megvan a bizalmunk Jézus iránt, akkor sokat segít bűnösségünk felismerésében a hegyi beszéd: Máté 5,21-48).


[Jézus mondja:]
A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;
János 16,9


Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
Márk 10,29-30

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek."
1 Korinthus 2,9


5.

Ahogy egyre növekszik a hitem, bizalmam Jézus felé és ahogy egyre inkább feszítenek a felismert bűneim elkezdek vágyni egyfajta krisztusi tisztaságra, az Ő közelségére, arra biztonságra, amit egyedül Ő adhat meg nekem. Szeretném, ha közel lenne hozzám mindig, ha Ő vezetne, és hogy értelme, iránya, tartalma legyen életemnek. Folyamatosan szeretném átélni azt a szeretetet amelyet máshol még sosem tapasztaltam, csak Ő mellette. Megvallom bűneimet, hogy közel kerülhessek hozzá, s hogy semmi se választhasson el Tőle. Átadom neki az életem fölötti irányítást és kérem, hogy Ő vezessen. Bevallom, hogy én csak kóválygok, de nem tudom az irányt. Nem ismerem az utat. Belátom, hogy Ő az egyetlen út aki elvezet a teljességre, az igazságra, az Életre!

Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
János 14,6

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.
János 14,18-21

Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!
János 15,9

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
János 15,13

Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.
János 15,15 B


6.
Eddig mindent Isten végzett! Ő adta halálra fiát értem, Ő ébreszt vágyat a szívemben, Ő kezdi átformálni a gondolataimat, Ő ad hitet, Ő vezet el az igazságra. De ezen a ponton az embernek kell döntenie: kíván e szakítani eddig életével és teljes fordulatot véve hátralévő életét Jézussal tölteni itt a földön és majdan odaát VAGY inkább a régi, Istentől elszakadt életét folytatja?
Aki egy nagy igent mond Jézusra, aki szívből vágyik az Ő közelségére, az Ő naponkénti vezetésére, a tőle kapott bűnbocsánatra az képes lesz végleg elkötelezni magát Megváltója mellett. Az ilyen elkötelezett emberre mondjuk azt, hogy megtért. A megtért emberre - többek között - az jellemző, hogy azt szeretné akarni, amit az Isten is akar. Más szóval keresi Isten akaratát az életére nézve. Mindennek a mozgatórugója egyedül az Isten iránti bizalom, hála és szeretet.


7.
Amint elfogadjuk az Ő érettünk történt halálát, Isten igazként tekint ránk (megigazulás).
Ez a nagy csere lényege: én adom a bűneimet, Krisztus adja az Ő igazságát.


Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
2 Korinthus 5,21


8.1.

Aki elfogadja Jézust mint megváltót, megtér Őhozzá és közösségben él vele, azt Ő folyamatosan formálja.

Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.
Róma 8,29


Az ilyen ember elindul a megszentelődés útján. Nem lesz bűn nélküli, de egyre érzékenyebb lesz a bűn iránt. Képes már nem vétkezni (de sajnos tud még vétkezni is). Olyan átváltozás ez, mintha disznóból báránnyá "változnánk". A disznó szereti a sarat, a mocskot. Nem hogy nem zavarja őt ez a közeg, kimondottan szeret a mélyére túrni. Akit Isten lelke újjászül az olyan lesz mint egy bárányka. Ha bele csúszik is a sárba, igyekszik kimászni belőle mielőbb. A bárányka tudja, hogy az ő jó Pásztora mindig kész megtisztítani őt, valahányszor csak sáros lesz!

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 János 1,9


8.2.

Fontos látni, hogy megszentelődésünk a Krisztussal való kapcsolatból és a belé vetett hitből táplálkozik. Gyümölcstermésünk egyetlen záloga Krisztus! Nem pedig mi, vagy a mi teljesítményünk! Nem arra kell tehát töreknem, hogy bűnmentes életet éljek, hogy figyelmemet és energiámat a bűneim felszámolására fordítsam és hogy egyre inkább "jó" ember legyek! Ez zsákutca, eredménytelen szélmalomharc!
Amint a figyelmem Krisztusról és arról, amit Ő tett értem önmagamra "csúszik" és arra, hogy én mit "kell" tegyek célt tévesztek! Mert ahogyan az újjászületésemért, úgy a megszentelődésemért sem tehetek semmit magamtól, Krisztus nélkül!
 

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
János 15,4-5 


A megtért ember felelőssége abban áll, hogy ápolja Megváltójával való kapcsolatát,
maradjon közel Hozzá és minél inkább gyarapodjék hitben (bizalomban) és ismeretben.
Be kell látni ugyanakkor, hogy még ennek akarására sem képes az ember önmagától!
Ezt a fajta akarást - tudniillik, hogy vágyjak a Krisztussal való közösségre - is Isten munkálja bennem!

...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Filippi 2,13


Tehát a megszentelődésben is szüntelenül Isten kegyelmére vagyunk utalva!
Ő vonz Magához, így lehetek vele közösségben, így formálja át gondolataimat és így tisztul az életem. Az ember szerepe mindeközben az, hogy hagyja Istent munkálkodni éltében és igenlő választ ad Isten valamennyi hívására. Bízik benne, követi Őt.


8.3.1.
A megszentelődés során nem személyiségfejlődésről van szó. Nem arról, hogy egyre jobbak leszünk.
Bár Isten átformálja gondolkodásunkat, sajnos ebből sokszor csak kevés jelenik meg életünk gyakorlati szintjén. Ez ami amiatt van, mert hogy

... - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszra van lehetőségem.
Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,
de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
Róma 7,21-23


A megszentelődés tehát szüntelen harc, mivel a keresztyén ember a bűnnel sosem békülhet meg.
Harcunk közben tudjuk, hogy nem küzdelmünk sikerességén áll vagy bukik Isten Irántunk való
szeretete és kegyelme
. "Küzdelmünket az motiválja, hogy tudjuk: Isten Krisztusban nekünk jobbat akar adni annál, mint ami kísért bennünket" (Sípos Ete Álmos). A bűnnel szembeni harcunkban az ösztönöz, hogy nem szeretném megbántani azt, aki érettem annyit szenvedett. Mert már tudom: minden bűnömmel Jézus ellen vétek, Neki okozok fájdalmat. Nem a kárhozattól való félelem hajt már, hanem az Isten iránti szeretet.

Bukásaink nem arra szolgálnak, hogy engedve a kísértőnek (Sátán) azt mondjuk: "feladom, nem megy nekem ez a keresztyén élet", hanem arra, hogy sose felejtsük el:

...kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka;

nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
Efézusiak 2,8-9


8.3.2.
A megszentelődés tehát nem önerőből, esetleg pszichológiai praktikák által történő jobb emberré válás. Nem erről van szó! Meg kell értenünk, hogy önmagunkban nem lehetünk jók vagy jobbak, szentek vagy egyre szentebbek. Krisztusban és Ő általa lehetséges ez elsődlegesen hit által.

Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.
Kolossé 1,21-22


Aki hisz Jézus Krisztusban, az az Isten előtt szent, hibátlan és feddhetetlen. Nem azokra mondja ezt az ige, akik önmagukban bízva próbálnak nemes dolgokat, jót cselekedni, hanem azokra, akik Krisztusba vetik hitüket és elismerik, hogy önmagukban képtelenek szentté, hibátlanná és fedhetetlenné lenni!


Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lukács 18,10-14

 

8.4.
Tehát egyedül a Krisztusba vetett hit és az Ő vele való kapcsolatunk az, amely által a hívő ember élete gyümölcsöket teremhet:

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
Galaták 5,22-23


9.

Sajnos időről időre mégis beférkőzik a gondolatunkba: Isten csak akkor fogad el bennünket, akkor tart meg a kegyelemben, ha valamit én is "leteszek az asztalra". De ez nem igaz! Meg kell tanulnunk kegyelemből élni és elfogadni, hogy üdvösségünkért szinte semmit sem tehetünk. Ugyanígy türelemmel, hittel és nyitottsággal várjuk Isten megszentelő munkáját életünkben, tudva, hogy Isten a megtért embert megtartja a kegyelemben akkor is, ha nagyon lassú, "gyatra" vagy épp akadozik a gyümölcstermés az életében. Mert ne feledjük:
NEM a gyümölcstermés gazdagsága miatt van üdvösségünk, hanem a Krisztusért!

Az a tévképzet tehát ne tartson vissza senkit a keresztyén élettől, hogy "én képtelen vagyok arra, hogy csak jót cselekedjek, a keresztyénség a jó embereknek való". Ez nem igaz! Maga Jézus mondja, hogy a betegekhez, a bűnösökhöz jött:

Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.
Lukács 5,31-32


10.

A megtérés nagy kérdése tehát nem az, hogy vállalod e a bűneid elleni harcot, hanem az, hogy  vágyod e a bűnbocsánatot, a megváltást és Azt, aki mindezt adja, a legfőbb jót: Krisztust?! Aki erre igent mond, azt Isten titokzatos módon vezetni fogja, lépésről lépésre a megszentelődés útján is.

Összegzés:
Csodálatosan összegzi a fönt írottak egészét az alábbi igeszakasz:

Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.
De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.
Titusz 3,3-7


Útravaló:
Akik tehát elfogadják Krisztust, azok sose feledjék az alábbi bátorító igét:

Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak,
mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
Róma 8,1-2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése