2014. október 14., kedd

Kik a boldogok?

Az Istent nem ismerő ember folyton kompenzál és bizonyít.
Igyekszik mutatni, hogy ő valaki. Hogy van értéke. Értékét persze a világ
mércéje szerint méri (divat, siker, szakma, anyagi javak, testalkat stb.).
Folyamatosan biztatja magát: "azért én nem vagyok olyan rossz ember..."
A valóság azonban az, hogy ez az ember vak és csúszik lefelé szépen lassan.
Nem boldog igazán, nagy teher számára, hogy újból és újból a maga értékességét
kell bizonygatnia: kifelé és befelé egyaránt.

Aki megismeri Istent, az megismeri Vele/Általa önmagát is.
Rájön, hogy önmaga tényleg egy olyan problémás valaki, akiben sok a romlottság, a gonoszság.
Az Isten közelébe került ember - a Szentlélek csodája révén, lásd Zákeust és a többieket - már nem akar
rejtegetni semmit, hanem felismeri azt a sok szennyet ami ő benne lakozik és Isten közelében

ráeszmél a páratlan lehetőségre is: Általa IGAZÁN megtisztulhatok, újjá lehetek.

Amíg az ember nem lát igazi megoldást a benne rejlő romlottság-problémára, addig rejteget és küzd jobbá lenni. Vagy legalábbis ezt mutatni kifelé. Isten közelében nem csak meglátom a magam romlottságának mélységeit, de RÖGTÖN egy megoldást is kapok rá, ami (Aki) TÖKÉLETES megoldás.

Olyan ez, mintha látnád, hogy a talpad alatt hosszasan a talaj meg van repedve de csak egész vékonyan.
Mondogatod magadnak, hogy nem lesz gond, ez csak egy vékonyka repedés, nem nyílhat meg alattam a föld... Persze azért legbelül nem vagy nyugodt.


Amikor Istennel találkozol, abban a pillanatban 2 dolog történik egyidejűleg:
1. a vékonyka repedés megnyílik és kitárul alattad a végtelen szakadék - ez rettenetesen ijesztő (meglátod önmagad Isten előtt)
2. Isten megragad és átemel a szakadék biztonságos túlpartjára - ez nagyon megnyugtató (meglátod Jézust amint elfedez téged Isten előtt)
Fontos lenne, hogy a két dolgot együtt tapasztaljuk meg! Isten csak akkor ragad meg és emel át, ha töredelmesen megbánod bűneidet: azaz nem szépíted a helyzeted, hogy "ugyan már, hisz ez csak egy kis gödröcske alattam, nem fogok nagyot zuhanni". Bölcs ember az, aki komolyan elgondolkodik a saját maga helyzetén Isten előtt és nem szépítget. Boldog ember az, aki elfogadja Isten Jézusban kinyújtott karját és engedi, hogy átemelje őt a biztonságos túlpartra.

 
Ha így történik, akkor már kevésbé sértődsz meg, amikor a gyengébb vonásaid felmerülnek és kevésbé érzed magad értéktelennek! Látod és ismered a magad gyengeségeit mégsem érzed magad gyengének vagy értéktelennek! Sőt, Jézus mérhetetlen áldozatát látva megérted milyen nagyon fontos ember vagy te is Isten számára! Tudod, hogy neked még a hajad szálai is mind nyilván vannak tartva Isten előtt!

Aki azt hiszi magáról, hogy tökéletes, aki nem ismeri a maga hibáit és gyengeségeit, aki próbálja mindezt titkolni az még nem találkozott Istennel! Vagy találkozott Vele, de elfutott előle... Aki vállalja hibáit és bűneit, megvallja ezekkel szembeni tehetetlenségét és alázattal elfogadja Isten Jézusban kínált ajánlatát, az megmenekül!

"Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba."
Jel 22,14

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése